A slackline egy olyan extrém sport, mely még nem túl elterjedt a világon – habár már gyorsan terjeszkedik, Magyarországon nem igazán ismerik, egyetlen csoportot lehet megemlíteni, aki ezzel foglalkozik, ők a Gibbon Slacklines. Nagy egyensúlyérzéket igénylő sport, tipikusan nejlonból vagy poliészterből szövik a kötél anyagát, amelyet két szilárd pont közé kell kifeszíteni. A slackline-ozás eltér a kötéltánctól, mert ebben az esetben nincs olyan mereven kifeszítve a kötél, sokkal rugalmasabb, vissza lehet róla pattanni, mintha trambulint használnánk. A kötelet többféleképpen ki lehet feszíteni, attól függően, hogy épp mire akarjuk azt használni, egyszerű sétálásra, vagy valamilyen mutatványokat is szeretnénk véghezvinni. A kötél nagyon lapos a szövés technikájának köszönhetően, így a talpunk szépen rásimul, ellentétben a sima kötéllel. A dinamikájának köszönhetően merész mutatványokat is elő lehet adni annak, aki kellőképpen képzett már a slackline-on.
Története
Míg a kötéltánc már nagyon régóta létezik, a modernebb slackline eredetét két sziklamászónak tulajdonítják, akik 1979-ben még a washingtoni Olympia Evergreen State College tanulói voltak. Adam Grosowsky és Jeff Ellington laza láncokon és sodort köteleken kezdtek járkálni a városban, majd beruháztak a technika fejlesztésére – melynek lényege az volt, hogy a lapos, különleges szövési technika és a rugalmas nejlon továbbfejleszti a bemutatható trükkök számát, ráadásul az is elérhető lesz, hogy egyszerre többen ugráljanak a kötélen. A főiskolánál gyakoroltak óraközi szünetekben, a legtöbbször kíváncsi tömegeket vonzva maguk köré. Brooke Sandahl, egy másik hallgató, Grosowsky and Ellington gyakori sziklamászó partnere, szintén egy korai használója volt a kötélnek.
Típusai
Urbanlining
Az urbanlining vagy urban slacklining a slackline összes stílusát magába foglalja. Ez azokra vonatkozik, akik városi, lakott területen gyakorolnak, például parkokban vagy az utcákon. Általában a szélesebb, 2 inches köteleket használják, de vannak néhányan, akik a keskenyebb 1 incheset, longline vagy waterline gyakorlásakor. Ezen belül is van több kategória. Az egyik a timelining, ami azt jelenti, hogy minél hosszabb ideig megpróbálnak a kötélen maradni, anélkül, hogy leesnének. A másik kategóriája a streetline, mely az utcai edzéseket kombinálja össze a slackline dinamizmusával. Bámulatos mutatványokat adnak elő, például különféle forgásokat, szaltókat, kézenállásokat.
Tricklining
A tricklining a leggyakoribb formája a slackline-ozásnak, köszönhetően a 2 inches kötél egyszerű felszerelésének. Általában a talajhoz közel szerelik fel, de magasabbra is fel lehet tenni. Rengeteg trükk kivitelezhető a kötélen, és mivel egészen újszerű sportról van szó, sok újabb mutatványt is létre lehet hozni. Az alaptrükkök közé tartozik a sétálás, hátrafelé sétálás, megfordulás, letérdelés, futva ráugrani a kötélre. A közepes nehézségű trükkök a következőek: Buddha ülés, leülés, lefekvés, előre-hátra vagy oldalra ringatózás, 90 vagy 180 fokban ugorva fordulás. A nehezebbek a különféle ugrások, egyik kötélről a másikra ugrás, 360 fokos fordulás, mellkasra vagy fenékre pattanva újból ráállni a kötélre.
Waterlining
A waterlining a víz fölötti slackline-ozást jelenti. Ez egy ideális módja az új trükkök elsajátításának, és emellett több élvezetet és mulatságot is okoz. A leggyakoribb helyek, amik felett waterline-t gyakorolnak, azok a medencék, folyók, tavak, kikötők, tartóoszlopok. A kötelet a víz közelében, jóval a víz fölött, és akár a víz alatt is el lehet helyezni, a fontos az, hogy ne legyen hajóforgalom a közelben.
Highlining
A highlining slackline-ozást jelent magasan a föld vagy a víz fölött. Sokan ezt tartják a sport tetőpontjának. Általában olyan helyeken gyakorolnak, ahol már korábban is tettek hasonlóakat a kötéltáncosok. Hogy garantálják a biztonságukat, legtöbbször egy olyan övet kötnek magukra, amely magára a slackline kötelére van erősítve, természetesen itt is akadnak kivételek, mint például Dean Potter vagy Andy Lewis.
Windlining
A windlining slackline-ozást jelent nagyon szeles időjárásban. A szél erősségétől függően nagyon nehéz rajtamaradni a kötélen, anélkül, hogy leesnénk, így ez a típus még nagyobb egyensúlyérzéket igényel.
(Forrás: Wikipédia)