Számomra ez a könyv hihetetlenül inspiráló volt. A könyv hősei emberek, akik ultramaratonokat futnak, akik számára a futás teljesen természetes része az életnek, akiknek a kitartása mindent felülmúl, emberek, akik olyanok, mint bármelyikünk, azzal a különbséggel, hogy talán valamivel többet futnak. Amellett, hogy szuperatlétákról szól, közel hozza a legvadabb hosszútávfutásokat is az átlagemberhez. Egyszerű dolgok, egyszerű edzések, egyszerű ételek, egyszerű életvitel, és minden a lehető legtermészetesebb állapotig letisztítva. McDugall rengeteg tudományos kutatást dolgoz fel könyvében, s mindezt úgy teszi, hogy nem terheli nehézkes számadatokkal az olvasót. Lerántja a leplet a vezető futócipő gyártók féltett titkairól, és bevezet minket egy rejtőzködő indián törzs életébe. Egy olyan életbe, amelynek szerves része a futás. Ahol a futást nem sportként űzik, hanem egyszerűen így közlekednek, hihetetlenül hosszú távokon. Ebbe a könyvbe beleolvasva máris azt éreztem, hogy nincs lehetetlen, és a végére érve ebben már biztos is voltam. Erőt ad, izgalmas történetekkel gazdagít, elgondolkodtat, mégsem erőltet az olvasóra semmiféle meggyőződést. Az elején még azt gondoltam, hogy a szerző személyes átalakulásáról szól majd a történet. Hogy majd őt meggyőzik a látottak, és „megtér”, sőt, az olvasót is meg akarja téríteni könyvével. Ez elmaradt, s helyette megadja a teret az olvasónak arra nézve, hogy saját maga döntse el, milyen módon és stílusban fusson, ha fut…
További részleteket, olvasói véleményeket itt találsz.
