Hogyan oldják meg a túrázni szerető szülők, hogy a gyermekvállalással járó körülmények ne akadályai, hanem izgalmas részei legyenek a szabadban eltöltött idejüknek? Sokan sokféleképpen vélekednek a témáról, ezért most megpróbálom a lehetőségeket objektíven sorra venni.
Amikor még nagyon pici a baba, a mellkasra kötözhető hordozókendők nagy segítségünkre lehetnek. Ez mind az anyukának, mind pedig a csöppségnek kényelmes megoldást jelent. Ebben a korban a fő nehézséget az jelentheti, hogy viszonylag rövid periódusokban követi egymást az alvás, evés, pelenkázás körforgása. Sok tanulmány alátámasztja azt az elméletet, miszerint azok a babák, akiket pici korukban a szülő a testén hordozott, sokkal nyugodtabb, magabiztosabb emberek lesznek. Jean Liedloff a jekána indiánoknál folytatott kutatásai során megfigyelte, hogy az asszonyok szülés után ugyanúgy folytatják a munkát és a mindennapi teendőiket, mint azelőtt, azzal a különbséggel, hogy testükre van kötözve a csecsemő – tevékenységtől és kortól függően vagy előre, vagy a hátukra. Persze ahogyan a jekána anyukák sem mennek túl messzire otthonuktól, nekünk is meg kell gondolnunk, mi az a túratáv, ami még belefér. Ez az első időkben lehet, hogy nem lesz túl hosszú, de mégis érdemes korán elkezdeni, hiszen nem baj, ha a baba hozzászokik a mozgáshoz, a friss levegőhöz, és ahhoz, hogy folyton történnek körülötte a dolgok.
Amikor már kicsit nagyobbacska a baba, érdemes beruházni egy keretes háti hordozóra. Ez lehetővé teszi, hogy a nagy távokat még gyalog megtenni nem képes apróságot bármikor bele tudjuk ültetni. A piacon sokféle keretes gyermekhordozó kapható, rengeteg tároló rekesszel, kényelmi funkcióval ellátva. Ezekkel már hosszabb túrára is el lehet menni, hiszen mind a szülő, mind pedig a csemete számára kényelmes megoldást jelent. Fontos, hogy keretes hordozóba csak önállóan ülni képes babát ültessünk. Átlagosan 20-22 kg-ig terhelhetőek, tehát mondhatni sok múlik itt a hordozó személy teherbírásán. Nemegyszer láttam már a hegyekben szülőket, akik a csúcsra is felcipelik kisgyermeküket ilyen alumíniumkeretes csodákban. Persze minél több elvárásunk van a hordozóval szemben, annál borsosabb lesz az érte kifizetendő összeg. Hasznos, ha a hátpanel állítható hosszúságú, és be lehet állítani a csípő- és mellhevedert. Ezen felül a tároló rekeszek száma és mérete is meghatározó, mivel a többi holmit is valahova tenni kell, és érdemes egymástól elkülöníteni az ételt, a szennyes holmit, a folyadékot, stb. Ezek felett egyes modellek kaphatók napvédővel, esőhuzattal, cserélhető és mosható nyálgyűjtővel. Figyelnünk kell arra is, mennyire szellőző, ill. párnázott a váll- és csípőheveder, valamint arra is, hogy a gyermeket mennyire öleli körbe a párnázás.
A hosszabb távokat is gyalogolni képes kisgyermekek már túl nehezek ahhoz, hogy háti hordozóban cipeljük őket, és amúgy is tele vannak energiával. Ilyenkor érdemes olyan túrahosszt választanunk, amit még végig tud gyalogolni, minden nehézség nélkül. Persze a hegyekben fokozott óvatosság szükséges! Ez az egyetlen terep, ahol a szülőknek el tudom nézni, sőt néhol egyenesen kötelezővé is tenném a gyermekpóráz – kedvesebb nevén babahám – használatát. A nem túl rövidre fogott gyermekpóráz lehetővé teszi, hogy a gyermek mozgáskoordinációja fejlődjön, ugyanakkor biztonságban tudhatjuk csemeténket. Biztonságos erdei ösvényeken természetesen szabadjára kell engedni a gyermeket, hiszen a mozgás szabadsága hozzájárul az egészséges fejlődésükhöz.
