Felkészülés a magashegyi túrákra II. – Elméleti felkészülés

Mielőtt egy nagyobb hegy megmászására készülünk, nagyon fontos, hogy elméletben is tisztában legyünk a ránk váró feladatokkal. Ha úgy vágunk neki egy magashegyi túrának, hogy a hegy veszélyeivel is tisztában vagyunk, akkor sokkal nagyobb az esély rá, hogy ezeket elkerüljük. Az elméleti felkészülést a legkönnyebben szakkönyvek segítségével tudjuk megtenni, ezenkívül pedig akár hegymászótanfolyamokra is beiratkozhatunk.

A legfontosabb, hogy az adott túrára mindig a lehető legjobban készüljünk fel. Részletesen nézzünk utána a tervezett útvonalnak: milyen hosszú, mennyi szintkülönbség megtétele várható, milyen az útvonal nehézsége, vannak-e közben mászószakaszok, via ferratak, a túra megtétele közben be tudunk-e térni menedékházba. Tanácsos a túratérképet magunkkal vinni, ha esetleg nem lenne kitáblázva az útvonal, akkor se tévedjünk el. Annak is járjunk utána, hogy az út során van-e vízvételi lehetőség, vagy esetleg az egész mennyiséget otthonról kell vinnünk. Ezen tényezők ismeretében döntsünk reálisan, hogy elegendő-e aktuális fizikai és mentális felkészültségünk, valamint felszerelésünk a választott túra sikeres teljesítéséhez.

Ha minden ismeret ellenére mégis veszélybe kerülnénk, és ezt magunk nem tudjuk megoldani, akkor a legfontosabb, hogy mielőbb hívjunk segítséget. A segítségkérés legegyszerűbb módja, ha van nálunk mobiltelefon. Ha nincs nálunk telefon, vagy esetleg lemerült, akkor az általános alpesi segélyhívást kell alkalmazni. Ezt úgy tesszük, hogy egy perc alatt hat jelet (pl. fényjel, kiáltás) adunk, ezután egy perc szünetet tartunk. Ezt mindaddig ismételjük, ami nem jön válasz. Ha esetleg ilyennel találkozunk, és tudunk segíteni a bajbajutottakon, akkor úgy tudunk reagálni, hogy háromszor ismételt jelzéssel visszajelezünk a segítségre szorulónak. Ha mi magunk nem tudunk valamilyen ok miatt segíteni, akkor kötelességünk, hogy ezt az illetékeseknek mielőbb jelezzük. A vészhelyzetet jelezhetjük a hegyimentőknek, menedékház személyzetének, rendőrségnek, egyéb helyi hatóságnak.

cisa-ikar

A hegyimentők képzettek és felkészültek, azonnal a bajba jutott túrázók segítségére sietnek. A mentést bizonyos esetekben mentőhelikopterrel tudják csak elvégezni. Ha veszélyhelyzet áll fenn, kézjelzésekkel is tudjuk ezt a segítségünkre sietők tudomására hozni. Ha segítségre van szükségünk, mindkét kezünket emeljük a magasba (Y alakban, tehát yes), ezzel jelezve, hogy mentésre van szükségünk. Ha nincs szükségünk segítségre, akkor a jobb kezünket felemeljük, a balt pedig leeresztjük (N alakban, tehát no), így jelezzük, hogy nincs baj. Ezek a nemzetközileg elfogadott általános alpesi jelzések.

jelzések

By continuing to use the site, you agree to the use of cookies. more information

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close