„Nap mint nap elhaladunk mellettük, mégsem ismerjük őket. Figyelemre sem méltatjuk, vagy éppen megszabadulunk tőlük, pedig a vadnövények többsége ehető. A mályvafélék, a bársonyvirág, a libatop, a csalánfélék gyógyhatásokban, vitaminokban és értékes nyomelemekben gazdag gyomok, melyeket kis mennyiségben vagy fűszerként fogyasztva új ízeket varázsolhatunk asztalunkra.”
Így ír Mautner Zsófia gasztroblogger Marie-Claude Paume Ehető vadnövények című könyvéről.
Elsőként az epret (Morus alba/negra) nézzük meg. Ez nem az a gyümölcs, ami a többség számára az eper szó hallatára beugrik, ugyanis azt hivatalosan szamócának hívják! Ez az az eper, ami fán terem, és fekete, ill. fehér változatai léteznek. Fája szinte bárhol megél, gyümölcse pedig kifejezetten ízletes. Habár ízvilága nem olyan karakteres, a szederhez hasonlóan gyümölcstortákhoz, joghurt ízesítéséhez, gyümölcssalátákhoz, süteményekhez, gyümölcsleveshez, és ezer más ételhez felhasználhatjuk. Személyes kedvenc receptem: mássz fel a fára, vagy ha elég alacsonyan vannak az ágai (és még nem kopasztották le előtted), elég csak aláállni. Ekkor kezed segítségével kezdd el szemezgetni a legérettebb gyümölcsöket az ágakról, és kóstold meg. Ha ez megvan, és ízlett, akkor folytasd a frissen szedett gyümölcs fogyasztását, amíg jól esik!
Másodikként nézzük meg, mit nyújthat számunkra a pásztortáska (Capsella bursa pastoris). Egyáltalán ki gondolta volna, hogy ez a sovány, alig észrevehető növény mekkora gyógyhatással, és íz-világgal bír? Emellett még az is egy meglepő tény, hogy a káposztafélék családjába tartozik. Gyógyhatásai közül a leginkább említésre méltó a vérzéscsillapító hatása, de nem elhanyagolható tény, hogy magas vérnyomás esetén is hatékonynak bizonyul alkalmazása. Gyűjteni egész tavasszal, de helyenként ősszel is lehet. Konyhánkban alkalmazhatjuk oly módon, hogy leveleit, ill. virágos hajtását salátákhoz adjuk, vagy magjait bors vagy mustármag helyett fűszerként felhasználjuk, mivel ezek csípős, borsos ízűek. Főzve levesekbe is kiválóan alkalmas, vagy csőben sülteket ízesíthetünk vele. Kínában haszonnövényként termesztik és zöldségként fogyasztják.
Végül, de nem utolsó sorban hadd említsük meg a fekete bodzát (Sambucus nigra). Ez egy olyan növény, melynek virágát gyakrabban használjuk fel fogyasztás céljából, mint gyümölcsét. Mindannyian ismerjük, és sokunknak nagy kedvence a bodzaszörp. A világhálón szörfözve, vagy nagyanyánk receptfüzetében lapozgatva ezerféle elkészítési módját találhatjuk meg. Személyes kedvencem a bodzafánk, ami pofonegyszerűen készül: a bodzavirág ernyőt nyelénél fogva palacsintatésztába mártjuk, majd forró olajban kisütjük, végül porcukorral, fahéjas cukorral, lekvárral tálaljuk. Ki gondolta viszont, hogy bogyója is nagy értékkel bír? Fontos megemlíteni, hogy nyersen történő fogyasztása erősen ellenjavallt, mivel hányingert, hasmenést okozhat. Hőkezelést követően viszont minden további nélkül fogyasztható, hiszen hő hatására az ártó összetevő hatástalanná válik. Ezért aztán lekvárként, fagyiöntetként, levesként, kocsonyaként, stb. használhatjuk. Nem összetévesztendő a gyalogbodzával, melynek bogyója mérgező! A különbség szembeötlő, ugyanis a „jó” bodzának fás szára van, és bogyói lefelé csüngnek, míg a gyalogbodza lágyszárú, és bogyóernyője az ég felé néz.
Jó gyűjtögetést!
(Forrás: Marie-Claude Paume – Ehető vadnövények; Terebess.hu)
