Most induló sorozatunk minden cikkében három-három ehető vadnövényt dolgozunk fel
„Nap mint nap elhaladunk mellettük, mégsem ismerjük őket. Figyelemre sem méltatjuk, vagy éppen megszabadulunk tőlük, pedig a vadnövények többsége ehető. A mályvafélék, a bársonyvirág, a libatop, a csalánfélék gyógyhatásokban, vitaminokban és értékes nyomelemekben gazdag gyomok, melyeket kis mennyiségben vagy fűszerként fogyasztva új ízeket varázsolhatunk asztalunkra.”
Így ír Mautner Zsófia gasztroblogger Marie-Claude Paume Ehető vadnövények című könyvéről.
Vegyük elsőként a most igencsak aktuális medvehagymát (Allium ursinum). Ez a növény egyre szélesebb körben terjed el, nem csak gasztronómiai felhasználása, de a szervezetre való jótékony hatásai révén is. A hó elolvadásával szinte együtt jár az első hajtások megjelenése; pici, világoszöld, hosszúkás, hegyes levélkék bújnak ki tömegesen az erdő avarjából, és igen gyorsan megnőnek tenyérnyi hosszúságú, élénkzöld levelekké, enyhe fokhagymaillattal árasztva el a környéket. A medvehagyma úgynevezett medvehagymás réteket, telepeket alkot, tehát sosincs egyedül. Vannak erdők, ahol szó szerint kaszálni lehetne, habár a népszerűsége növekedésével szedését már szabályozzák. A medvehagyma konyhai felhasználása is igen széleskörű. Frissen tehetjük salátákba és szendvicsekbe, ezzel kellemes, fokhagymás ízt kölcsönözve az ételnek. Krémlevesnek is kiváló, akár más zöldségekkel párosítva, de sültekhez, főzelékekhez, pogácsába sütve, és még ezerféleképpen felhasználható. Ha beleszerettünk ízébe, fűszernek megszárítva, fagyasztva, vagy pesztónak eltéve is kiválóan megőrzi aromáját, így a téli hónapok ételeinek is friss, tavaszi ízt ajándékoz. Gyógyhatása sem elhanyagolható! A medvehagyma az egyik legnagyszerűbb méregtelenítő hatással bíró gyógynövényünk. Alkoholos, vagy olajos kivonatát méregtelenítő cseppek formájában fogyaszthatjuk. Gyűjtése addig ajánlatos, amíg virágai ki nem nyílnak. Ilyenkor ugyanis a gyógyereje csökken, a növény minden energiája a virágokra koncentrálódik. Gyűjtéskor két dologra fontos odafigyelnünk: ne tévesszük össze levelét az igen mérgező gyöngyvirág levelével, és ne húzzuk ki hagymáit a földből, csak körmünkkel csippentsük le a levélnyelet a föld fölött 1-2 cm-rel.
Másodikként vegyük sorra, mit nyújthat számunkra a martilapu (Tussilago farfara). A martilapu amilyen kicsike és szokványos növény, olyan hasznos. Árokpartokon, nedves rétek szélén lelhetünk rá a kora tavaszi napokban. Sárga, pitypanghoz hasonlatos virágzata februártól áprilisig virít, levelei viszont később jelennek meg. Ennek megfelelően virágait virágzáskor, leveleit pedig zsenge korukban, júniusig bezáróan gyűjthetjük. Levelét a konyhában főzeléknek, salátának, levesnek, szörpnek használhatjuk, de göngyölésre is alkalmas, hasonló módon, mint a töltött káposztánál a káposztalevelek. Más vadnövényekkel (pl. fekete nadálytő, saláta galambbegy, kerek repkény, salátaboglárka…) keverve kiváló főzeléket készíthetünk belőle, vajon megpárolhatjuk, de egyedülállóan aromás íze miatt frissen felaprítva szendvicsbe és salátába is kiváló. Gyógyhatását tekintve remek köhögés-, és fejfájás csillapító. Ehhez teáját fogyasztjuk, melyet vegyesen a növény virágából és leveléből készítünk el. Fejfájás esetén leveleivel borogathatjuk a homlokunkat. Ez esetben a leveleket gyakran kell cserélni.
Végül vegyük sorra a máriatövis (Silybum marianum) felhasználási területeit is. Manapság igen divatos gyógynövénynek számít, de nem ez az oka annak, hogy megemlítem. Gyógyhatását tekintve kiváló májvédő hatású, így alkalmazása májzsugor és hepatitis esetén is hatásos. Továbbá – a pásztortáskához hasonlóan – összehúzó, vérzéscsökkentő hatása is ismert. Alacsony vérnyomás esetén is hatékonyan alkalmazható. Konyhai alkalmazása nyersen és főzve is lehetséges. Virágának és a tőrózsa fiatal leveleinek íze az articsókához hasonlatos. Gyökerét raguként fogyaszthatjuk, a meghámozott, fiatal szárakat a spárgához hasonló módon, főzhetjük. Virága nyersen fogyasztva kellemes, friss ízű, így salátákban mind esztétikailag, mind íz-világát tekintve kiválóan megállja a helyét. Leveleinek széle tüskés, így azokat használat előtt mindenképpen körbe kell vágni.
(Forrás: Marie-Claude Paume – Ehető vadnövények; Terebess.hu)
