Amikor a hosszú, hideg tél után a tavaszi nap első, erőteljesebb sugarai megcsiklandozzák arcunkat, könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy nagy lendülettel törünk ki a négy fal közül a szabadba egy szál pólóban. Ez több szempontból is veszélyes időszak, könnyelmű döntéseinknek nagy eséllyel megfázás lehet a következménye. Mindig tájékozódjunk a kinti hőmérsékletről, a szélerősségről, és a várható csapadékról is, amennyiben hosszabb túrára indulunk.
Alap csoportjai a réteges öltözködésnek az alsó, a középső és a külső réteg. Ezeket nem csak az időjárási viszonyok, de a saját hőérzetünk tükrében is gondosan meg kell válogatnunk. A réteges öltözködésre azért van szükség, hogy a mozgás során a rétegeket fel és le tudjuk venni, ellentétben azzal a helyzettel, amikor felveszünk egy meleg téli kabátot, alá pedig egy vékony pólót. Kabátban melegünk lesz, kabát nélkül pedig fázni fogunk.
Az alsó réteg – vagy aláöltözet – feladata a nedvesség bőrtől való elvezetése, valamint bizonyos szintű melegen tartás. Alsó rétegnek hasznos egy testhezálló, vékony merinó gyapjú, vagy szintetikus viselet, ami minden körülmények közt melegen tart, még akkor is, ha átnedvesedik az izzadtságtól, hiszen a nedvességet elvezeti a bőr felületétől. Kevésbé hideg napokra létezik ezekből igen vékony anyagú is, nyári túrákra rövid ujjú, ill. ujjatlan változatban is kapható. Azoknak, akik kevésbé izzadnak, ám fázósabbak az átlagnál, a kettő kombinációja is jó tipp lehet, azaz a merinó alá még felvehetünk egy szintetikus aláöltözetet. Itt megemlíteném az alsó fontosságát is. Férfiaknak már jól ismert téli viselet a jégeralsó. Klasszikusan a nők ilyenkor harisnyát vesznek fel, de lássuk, hogy is van ez technikai körökben? Alsó nadrágból is kapható szintetikus, merinó gyapjú, pamut, és polár is. Itt ugyancsak arra kell figyelni, mennyire vagyunk fázósak, vagy izzadásra hajlamosak. Majd’ elfelejtettem megemlíteni – hiszen oly evidens -, hogy a pamut a túrázók és sportolók ellensége! A pamut addig jó, amíg el nem indul az izzadás folyamata – tehát a mozgás kezdetét követő pár percig – és ehhez nem kell fokozottan izzadósnak lenni. Innentől fogva viszont makacsul tartja a nedvességet, ami egyrészt diszkomfort érzetet nyújt, másrészt pedig kiteszi a testet a meghűlés veszélyének. A pamut a merinóval ellentétben összeesik a nedvességtől, ezért tapad rá a bőrre, és okoz kellemetlen érzetet viselőjének, míg a merinó, még ha át is nedvesedik, szerkezetét megtartja, melegen tart és elvezeti a nedvességet a bőrtől. A merinó gyapjú hátránya a szintetikus anyagokkal szemben az, hogy lassabban szárad. A szintetikus anyagokon egy az egyben áthatol a nedvesség, és az anyagban maradó csekély mennyiség is pillanatok alatt távozik, ha jól szellőző helyen szárítjuk.
Tavasszal nem kell túlzásba vinni a középső réteget, hiszen a nap ereje, a külső hőingadozás és a test üzemi hőfoka okot adhat a fokozott izzadásra. Ennek a rétegnek a feladata a hőszigetelés. Hőszigetelő réteget csakúgy, mint az épületeken, az öltözködésben is az éghajlatnak megfelelő mértékben, ill. vastagságban alkalmazunk. Ehhez megint csak a külső körülményeket kell összevetni a saját testünk által adott feltételekkel. Egy vékonyabb polár, vagy kötött gyapjú pulóver kiválóan megteszi. Persze itt is megjelentek már a különböző technológiák, például az ún. Merino Loft, ami az Icebreaker újítása. A gyártó itt a pehely tulajdonságait próbálja utánozni, merinó gyapjú felhasználásával. Vékony, nem „pufi”, mégis meleg rétegek készülnek ezzel a technológiával. Hidegebb napokra, illetve magasabb régiókba szükséges lehet a pehely kabát használata. Hőszigetelés tekintetében fontos megemlíteni, hogy nem maga az anyag az, ami szigetel, hanem az anyag által közrefogott levegő. Itt tehát nem a textil anyaga, hanem annak szerkezete számít. Ez kiválóan látszik, amikor egy pehelykabátot ökölnyi méretűre gyűrve dobunk be a hátizsákba, majd a hegytetőre érve kibontjuk: az anyag „kirúgja” magát, s mint ahogyan a bűvész kalapjából megjelenik a fehér nyúl, kiváló meleg, vastag kabát lesz belőle. Ez csakis a pehely töltet tulajdonságainak köszönhető. A pehellyel vigyázni kell, mert ha megázik (akár kívülről, akár belülről), összeesik, és elveszíti hőszigetelő képességét. Érdemes akkor használni, amikor nem mozgunk, és nem izzadunk annyira. Ebből is létezik szintetikus megoldás, az ún. műpehely. A polár anyagok tekintetében is érdemes válogatni, hiszen ezekből is léteznek vékonyabbak, ill. vastagabbak is. A nadrágokra nem fektetek akkora hangsúlyt, hiszen az alsó végtagok kevésbé izzadnak, mint a felsőtest. Természetesen itt is lehet válogatni anyagok és hőszigetelő képesség szerint. Hidegebb napokon hasznos lehet egy softshell nadrág, ami remekül lélegzik, valamelyest vízlepergető is, és kényelmes viselet. Ugyanakkor a strapabíró vászonnadrág elégséges lehet kevésbé technikás túráknál. Amennyiben túránkat mászással is fűszerezzük, érdemes olyan vászonnadrágot választani, amibe sztreccspaneleket varrtak a mozgás megkönnyítése érdekében, míg a kritikus részeken erős vászon található. Tavasszal viszont nyugodtan választhatunk egy könnyű, gyorsan száradó szintetikus túranadrágot – esetleg lecipzározható szárral – az aláöltözet fölé.
A külső réteg feladata, hogy a széltől és a csapadéktól megóvjon. Ezt kiváltképp gondosan kell megválasztanunk, és talán érdemes egyszer egy drágábbra szert tenni, hiszen az árral általában egyenes arányosságban van a technológia is. A technológia ebben az esetben a vízállóság, a szélállóság és a lélegzőképesség együttesét jelenti. Tavasszal érdemes egy könnyű, picire összecsomagolható esőkabátot választanunk erre a célra. Sajnos az olcsóbb kategóriánál a lélegzőképesség fokozása a vízállóság rovására megy, és ugyanez igaz fordítva is. A lélegzőképesség itt annyit jelent, hogy míg a nagyméretű vízcseppek nem tudnak behatolni az anyagba, úgy a jóval kisebb pára molekulák kifelé távozni tudnak az anyagon keresztül. Tudni kell, hogy nem létezik teljesen vízálló anyag, tartós esőben előbb-utóbb minden anyag megadja magát. Az úgynevezett membránok kifejlesztésének a célja az, hogy minél vízállóbb, és egyben minél inkább lélegző anyagot hozzanak létre. Ezekből többféle is létezik, de legismertebb közülük a korábbi írásunkban említett Gore-Tex. Érdemes bedobnunk a hátizsákba még egy membrános esőnadrágot is. A gyártók ezeket is széles spektrumban kínálják. Erre természetesen csak csapadék, esetleg fokozott szél esetén van szükség.
Végezetül fontosnak tartom megemlíteni, hogy bármilyen hosszú túrára is indulunk, érdemes magunkkal vinnünk legalább egy pót-alsó réteget arra az esetre, ha megizzadunk. Izzadtan megállni egy szeles hegytetőn – bármilyen lenyűgöző is a látvány – tuti receptje a megfázásnak. Ügyesen kombináljuk a rétegeket, menet közben se restelljünk fel-, vagy levenni egy-egy ruhadarabot a testhőmérsékletünk szabályozása érdekében.
